06-1-220-7013 06 20 552-6305

H-P: 8.00-21.00 Sz: 8.00-20.00 Padma Jógastúdió

Jógatörténet

Jógatörténet kicsiben


Történeti áttekintő

A jóga eredetének mítosza


A monda szerint egyszer, amikor Síva isten, a Jóga Ura, gyönyörű feleségét, Parvatit tanította a jóga tudományára, egy kis halacska ki leste őket. De nem csak kileste a két hatalmasságot, hanem el is tanulta a jóga csodálatos tudását tőlük. Ám Síva, aki előtt rejtve nem maradhat semmi, észre vette a kémkedőt és azon nyomban üldözőbe vette. Iszonyú haragjában végig kergette az óceánon. A kis hal azonban olyan ügyes volt, hogy még Síva sem tudta elkapni. India partjaihoz érve a kis hal a jóga segítségével emberré változott. Ekkor a parti népek, akik látták ezt a csodát, kisegítették a vízből és elnevezték Macjéndrának, a halak urának. Arra kérték, hogy tanítsa őket hatalmas bölcsességére, aki engedett is ennek a kérésnek. A hagyomány a mesterek láncolatát végigvezeti egészen Macjéndráig. Sőt az egyik ászana is őrzi a nevét, amelyet macjéndrászanának, haltartásnak hívunk.



Tekintsük most át, hogy a jóga szempontjából milyen fontosabb korokra bontható a történelem:

i.e. 6500 előtt - a későkőkori Méhrgahr városa az Indus völgyében (legalább 8000 éves fejlett városállam) - Ez az időszak még a Sámánisztikus révüléses technikák és a sámánpozitúrák, az úgynevezett sámántartások kora a jóga szempontjából. A különféle sámántartások és egyéb révüléses technikák célja a tudatállapot megváltoztatása és ennek révén olyan hallucinációk elérése, amely az istenségekkel és a természet erőivel való kommunikációt és az azok feletti irányítás megszerzését szolgálta.

Pre-Védikus kor - i.e. 6500-4500 - Jól látható ennek a kornak az örökségeként a Méhrgahri civilizáció hagyománya és kultúrája tovább adódik a későbbi korokba és még ma is felfedezhetők a művészetekben és a kézműves alkotásokon a Méhrgahri civilizáció nyomai.

Védikus kor - i.e. 4500-2500 - Az Indus-Szaraszvati Civilizáció virágkora. Mohendzsódáró, Harappá fejlett és virágzó városokká nőnek. Ebből az időből való a jóga első tárgyi emléke - pecsételők. Ekkor születik a szimbolikus tanításokkal tarkított bőséges védikus irodalom. E kor végére összeomlik az Indus - Szaraszvati civilizáció és a kultúra áttelepül a Gangesz partjaira, ahol látszólag a korábbi folytatásaként kialakul a Gangesz menti kultúra.

Brahmanikus kor - i.e. 2500-1500 - Ez az időszaka a Gangesz folyóvölgy felvirágzásának és a papi osztály megerősödésének. Ebben a korban születik a bőséges brahmana irodalom.

Upanisad kor - i.e. 1500-1000 - A védák magyarázó szövegeinek megjelenése.

Epikus kor - i.e. 1000-100 - A Mahábhárata eposz megszületésének és a Buddhizmus létrejöttének kora. A jóga szempontjából kiemelkedően fontos a Mahábhárata egy könyve, a Bhagavad Gíta, amely a jóga lényegét foglalja össze.

Klasszikus kor - i.e. 100-i.sz.500 - A jóga klasszikus kialakulásának ideje. Ekkor íródnak a ma is használt népszerű irodalmak, mint a Patanjali által összefoglalt Jóga szútrák, a Szvátmáráma által alkotott Hatha Jóga Pradipiká és a Számkhja Káriká. Ebben a korban él Panini, a szanszkrit nyelv nyelvtanának atyja.

Tantra kor - i.sz. 500-1300 - a jóga lázadó irányzatának ideje, amely átformálja az egész spirituális gondolkodást és hagyományt és szembe száll mindazzal, amit addig szentnek tartottak.


Ma már Nyugaton és Indiában is több egyetemen és kutatóintézetben foglalkoznak a jóga hatásainak elemzésével és úgy tűnik, hogy egyre-másra igazolódnak a jógikus szövegekben foglaltak. Igaz ugyan, hogy azokat többnyire szimbolikusan kell értelmezni és nem szó szerint.

A jóga gyakorlatok áldásos hatásairól viszont egyre többen győződhetnek meg. A nyugati tudományok és a jóga tapasztalati megfigyeléseinek fúziójaként újfajta gondolkodás van születőben. Végre egyre inkább kezdi a nyugati világ is megérteni az emberi lény egységét és annak egymástól függetlenül működni nem képes alkotórészeit. 

Utalványok