06-1-220-7013 06 20 552-6305

H-P: 8.00-21.00 Sz: 8.00-20.00 Padma Jógastúdió

Alap filozófia, etika

Patanjali a Jóga szútrák című írásában nyolc pontban foglalja össze a tökéletességhez vezető gyakorlati út állomásait. Áttekintés képen lássuk, mi az a nyolc lépcső, ami Patanjali a tökéletességhez vezető út állomásaiként megjelölt. A nagy ortodox filozófiai rendszerek közül a jógával a Szánkhja filozófia harmonizál a leginkább. Gyakran együtt is említik őket: Szánkhja-Jóga. A Szánkhja lényege, hogy megértsük a két eredendő princípium, a Purusa és a Prakriti különbségét.

A Purusa a passzív, permanens, változatlan. Úgy jellemzik, hogy ő a változatlan szemlélődő szellem, ami hasonló a Nyája filozófia (ez egy másik ortodox ind filozófiai irányzat) átman fogalmához. Azonban a Purusa soha nem cselekszik, mivel a cselekvés nem természete.

A prakriti a világ dolgaiban elmerülő, de egyben azokat létrehozó teremtő szellem. A Prakriti létrehozza mindazokat, amiket a Purusa látni kíván. A probléma az, hogy a Purusa annyira elmerül a Prakriti táncában, hogy képtelen megkülönböztetni magát attól és azt hiszi, hogy amit „lát" az a valóság. Ez a káprázatvilág, a májá.

A nyolc lépcső elvezet a Purusa és a Prakriti különválasztásához, az elkülönüléshez és a valóság tisztánlátásához. Ezt nevezik hétköznapi szóval megvilágosodásnak, ami látjuk már, hogy nem más, mint felismerni a tapasztalt világ mögött rejlő igazi valóságot, amelyet elfed az illúzió fátyla.

A jóga nyolc lépcsője:

  • Jama
  • Nijama
  • Ászana
  • Pránájáma
  • Pratjáhára
  • Dháraná
  • Dhjána
  • Szamádhi

A hagyomány szerint a jóga gyakorlása az első kettővel veszi kezdetét, majd fokozatosan hozzákapcsolódnak a többi lépcsők, míg végül mind a nyolc pontot párhuzamosan, egyszerre gyakorolja a jógi. Nem olyan pontok tehát ezek, amelyek egymás után következve megvalósítandók, hanem olyanok, amelyek együttesen gyakorlandók és megvalósítandók. A különböző pontok átfedik egymást és egyik a másikból következve érthető meg igazán. Néhány szóban lássuk, hogy mit is jelentenek ezek.

A Jama

Az erkölcsi tilalmak őt pontját fogja csokorba. Úgy is szokták mondani, hogy ezek a szabályok, amelyeket minden embernek, függetlenül attól, hogy jógázik vagy sem, be kellene tartani, meg kellene valósítania a saját életében. Igaz ugyan, hogy gyakran nem is szabályokként értelmezik őket – megjegyezzük, hogy hozzánk, mint jógázókhoz ez áll közelebb – hanem inkább irányelvekként, amelyek segítenek a mindennapi teendőink között eligazodni. A Jama erkölcsi elvek olyan iránymutatók, ami valóban minden ember számára széles körben adnak támpontokat. Vigyázni kell arra viszont, hogy ne váljanak ezek az elvek dogmává. Vagyis ne kezdjünk hozzájuk túlzottan ragaszkodni, mert akkor béklyói lehetnek a szabad gondolkodásunknak. Ráadásul a dogmatikus értelmezés a gyengék sajátja, mivel nincs elég erejük szabadnak lenni. A gyengéknek szigorú szabályokra van ahhoz szükségük, hogy nem keveredjenek el az élet sűrűjében. Sajnos azonban éppen ezzel ragadnak bele az élet útvesztőibe és tévednek el néha véglegesen. Igyekezzünk ezeket tehát meglehetősen rugalmasan értelmezni, de azért komolyan venni.

A Jama erkölcsi elvei:

  • Ahimszá – a „nem ártás" vagy „ártatlanság"
  • Szatja – a „hazugság kerülése"
  • Asztéja – a „lopás kerülése"
  • Brahmacsarja – az „önmegtartóztatás" vagy „mértékletesség"
  • Aparigraha – a „nem ragaszkodás"

A Nijama

Itt is öt pontot találunk.

A Nijama - az erény elvei:

  • Saucsa – a „tisztaság"
  • Szamtósa – a „megelégedettség"
  • Tapasz – a „aszkézis"
  • Szvádjája – az „önképzés"
  • Íshvara pranidhána – az „odaadás és az önátlépés"

Ászana

Ez a szó testtartást jelent. A mitológia szerint Síva, a jóga ura nyolcvannégyezer testhelyzetet vett fel, hogy kiszűrje azokat, amelyek az ember számára megfelelő és biztonságos lehet. Ismereteink szerint nyolcvannégy ilyet talált.

Az ászanáknak könnyedeknek és erőlködéstől menteseknek kell lenniük. Ez még a viszonylag nehezebb gyakorlatokra is igaz. Az ilyen gyakorlatokban a könnyedséget éppen azzal érhetjük el, ha betartjuk a nem ártás elvét és nem akarjuk rögtön tökéletesen végrehajtani a gyakorlatot. Az ászana éppen abban a gyakorlásban tökéletesíti a gyakorlót, hogy azt fokról-fokra egyre tökéletesebben tudja végrehajtani. A megelégedettség gyakorlása is benne van ebben, hiszen megelégszünk a testünk pillanatnyi teljesítményével, hiszen tudjuk, hogy a gyakorlással a képességeink egyre fokozódni fognak és hamarosan a rendszeres, kitartó és pontos gyakorlással el tudjuk érni azt amit szeretnénk.

A testgyakorlatok céljaként az érzékelés finomítását tehetjük. A test változásainak puszta figyelése is elegendő ugyanis ahhoz, hogy az érzékek magas szintű finomságra jussanak és olyan dolgokat is észrevegyünk magunkban, amit korábban nem voltunk képesek, annak ellenére, hogy a folyamatok korábban is hasonlóképpen lezajlottak a bensőnkben. Ez a fajta érzékelési finomság vezet oda, hogy lassan képesek vagyunk a gondolatainkban folyó változásokat is nyomon követni és adott esetben kontrollálni. De nem csak a bennünk folyó változások iránt nyílik meg az ember, hanem a környezetére is nyitottabbá válik. Észre tudjuk már venni ha valakivel beszélgetünk a felszín mögött rejlő érzelmeket. Észre vesszük, ha valaki takargat valamit, vagy csak nem érzi jól magát vagy bármilyen kis finomságot. Egyszerűen fogalmazva jobb emberismerőkké válunk és egyben önmagunkat is jobban ismerjük már.

Ide vezet az ászana gyakorlása. Persze mintegy mellékhatás képen tökéletesedik az egészség is.

Pránájáma

A légzőgyakorlatokat kezdettől fogva folyamatosan gyakoroljuk. A légzés szabályozásán azonban a jóga nem csak a külső lélegzést érti, vagyis hogy beszívjuk és kifújjuk a levegőt. A jóga értelmezése szerint minden lélegzik. Légzésnek itt az összehúzódás és kitágulás fázisait, vagyis a rezgéseket értjük. Ilyen formán lélegzik a szívünk és minden testrészünk is, hiszen mindegyiknek van egy saját rezgése. Lélegzik még az elménk is. A légzés szabályozását is tehát ebben a tágabb értelemben kell értelmeznünk. Igaz ugyan, hogy a légzés szabályozása a tényleges légzés különböző változataival kezdődik, de valójában ez csak a kezdet.

Pratjáhára

Ez a terület arról szól, hogy a már kiválóan kontrollált érzékeket, amelyeket az ászanákkal és a pránájámával tudatossá tettünk, visszavonjuk a külvilágról. Külvilágon értjük még a testünket és a gondolatainkat is jelen esetben, mivel még azok is az érzékeken kívül esnek. Ez a befelé fordulás szintén öt lépcsőben jön létre, az öt érzéknek megfelelően. A Pratjáhára készíti elő a jógit a következő lépcsőre a szellemi koncentrációra.

Dháraná

A szellemi összpontosítás lépcsője ez, amely nem jöhet létre az előző pontok egyidejű létrehozása nélkül. Nagyon gyakran ezt a szintet hívják meditációnak, de ez valójában még csak a koncentráció szintje, amikor minden egyéb eltűnik a figyelem előteréből azon kívül, amire ráirányította a jógi a figyelmét.

Dhjána

Ez a tényleges meditáció, amikor már eltűnik a megfigyelt és a megfigyelő közötti különbség. Olyan szint ez, amelynek elsajátításához lényegében már nélkülözhetetlen egy avatott mester útmutatása.

Szamádhi

Ez a megismerést célul kitűző meditáció legmagasabb szintje, aminek viszont szintén több szintje ismeretes. Ezzel olyan területekre érkeztünk, ahol már sokszor nem segítenek a szavak, mivel a tudat ezeken a szinteken már felülemelkedik a verbálisan megfogalmazható dolgokon.

Jellemzője az ékágrata. Ez a tudatállapot az egyhegyűség.

Ez tehát a jóga alapfilozófiája dióhéjban. A foglalkozásokon ezekről természetesen részletesen is szó esik.

Utalványok